A legtöbb bortermelő nemzet a latin vinum szóból eredeztetik a bor szót. Szlovákul és csehül "víno", angolul "wine", franciául "le vin", németül "Wein", stb. Csak a magyaroknak van saját szavuk arra az italra, amely a szőlő levének alkoholos erjedésén keresztül jön létre. Továbbá a magyar az egyetlen nemzet, amely Himnuszában megemlíti a bort:

"...Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..."

A kínai krónikák szerint Bor Tengrinek nevezték a hunok szent hegyét, itt mutattak be áldozatot az Újjászületés Istenének. Lényegében innen ered a "bor" szó, mivel a technológiai folyamatokon keresztül a szőlő leve borrá változik. Vonatkozott a szürkés-fehér színre is, amely újjászületést és átváltozást is jelentett egyben. Nem volt ez másképpen a rómaiaknál és a görögöknél sem, hiszen Bacchus és Dionüszosz Istenek jelképezték a bor Istenét. Az akkori nemzetek nekik köszönhetik ezt a csodálatos italt - így ez által, hogy Isten teremtette, isteni mivolta megkérdőjelezhetetlen. Ami a rómaiaknál Bacchus és a görögöknél Dionüszosz, az a magyaroknál Bor Tengri, a hely amely az áldozatot és egyben az Újjászületés és a Föld Istenét jelképezi.

Amennyiben borral köszöntjük barátainkat, akkor az Isten szó kétszeri kimondásával, az egyik legnemesebb formában tehetjük meg ezt.


                                                                                    "Isten-Isten"